18. fejezet - A falka

Sziasztok!

Meghoztam a frisst :D Kicsit sokára, de valahogy nem nagyon van ötletem belőle. :D Pont emiatt nem fog túl sok újat mondani, de a történet szempontjából fontos egy ilyen rész is, hisz Bella nem ismeri még a farkasokat annyira, mint mi :D Előre is elnézést kérek ha ez a fejezet bármiben is teljesen megegyezik egy régebbi fejezettel. Csak pár részbe olvastam bele ismétlésképpen, szóval nézzétek el nekem :D Azért ebben is vannak újdonságok, hisz Edward viselkedése egyre megmagyarázhatatlanabb :D Meg a következő rész is merőben teljesen más lesz a megszokottól. Igyekszem azt majd rövid időn belül megírni. Köszönöm a türelmeteket és remélem már vártátok az új fejezetet. :D És ha már itt vagy, ne felejts el kommentet írni se :D Jó olvasást mindenkinek :D

Jake körül kavarogtak a gondolataim. Arra gondoltam vajon mit csinálhat most ebben a pillanatban. Talán éppen vámpírokra vadászik. Ettől a gondolattól kirázott a hideg. Alice ezt azonnal észrevette.

– Ne aggódj! Nem lesz semmi baja. Tud magára vigyázni, elhiheted nekem! – valahogy nem nyugtattak meg a szavai. Alig vártam, hogy délután legyen és lássam, hogy jól van. Hirtelen egy alak állt elém és eltakarta a képet, már majdnem elküldtem a fenébe, amikor felnéztem és észrevettem, hogy Edward az. Annyira meglepődtem, hogy szóhoz sem jutottam. – Figyelj! Arra gondoltam ma átjöhetnél hozzánk később és megismerhetnéd a szüleinket is. – Edward arca még jobban elfehéredett. Alice úgy tett mintha nem bukkant volna fel a semmiből.

– Szerintem ez nem jó ötlet. – mondta halkan.

– A meghívás nem is tőled származik, hanem tőlem. Na, mit szólsz hozzá?

– Köszönöm a meghívást, nagyon szívesen elmegyek. – mondtam kedvesen. – De mi van, ha nem fogok tetszeni nekik?

– Beszélnem kell veled! – a karomnál fogva megragadott és magával húzott.

– Óvatosan Edward! Ne felejtsd el, hogy ő törékeny. – mintha Alice jót mosolygott volna ezen a jeleneten, mi viszont meg sem álltunk a folyosóig.

– Áú! Ez fáj! – miután kiértünk enyhült a szorítása, de nem eresztett el.

– Te nem attól félsz, hogy bemész egy vámpírokkal zsúfolt házba, hanem hogy nem fogsz tetszeni nekik? Micsoda marhaság ez?

– Miért lenne ez marhaság? – néztem rá kérdőn. – Nekem igen is fontos, hogy szimpatikus legyek a szüleiteknek.

– De miért? Te nem tartozol a családunkhoz és soha nem is fogsz.

– Viszont Alice a barátom. De gondolom nem erről akartál velem beszélni. – idegesített, hogy mindenbe beleüti az orrát. Nem ő hívott meg hanem Alice és ha ez nem tetszik neki, akkor azaz ő baja.

– Nem fontos. – elengedte a karomat én pedig visszamentem az asztalunkhoz. Dúltam-fúltam mérgemben. A végén tényleg kék-zöld foltos lesz a karom. És azt, hogy fogom kimagyarázni Jake-nek? Mikor újra eszembe jutott, ismét alig vártam, hogy lássam.

– Na, mit akart az idióta bátyám?

– Semmit, csak bosszantani a szokásos hülyeségeivel.

– Ő már csak ilyen.

– De nekem elegem van ebből. Hagyjon inkább békén. – közöltem magamból kikelve és az se érdekelt ha meghallja. Hallja csak, így legalább tisztában lesz vele milyen idegesítő.

– Nyugodj meg Bella! Mivel húzott fel ennyire?

– Csak a szokásossal, hogy tartsam magam távol tőletek.

– Pedig azt hittem mást akar mondani.

– Én is. – az ebédlő elkezdett kiürülni. Ez jelezte, hogy vége az ebédszünetnek. Még volt egy óránk. Alig vártam, hogy vége legyen ennek a napnak. Egész éjjel alig aludtam és még Edward változó kedélyét is el kellett viselnem. Képtelen voltam tovább bármit is csinálni. A fáradtság egyre jobban rám telepedett és a reggeli izgalmat felváltotta ennek a napnak a terhe.

Amint megszólalt az utolsó óra végét jelző csengő, mert húztam is el a csíkot. Tudtam, hogy Jake már vár rám. Szerencsére Edward ezen az órán sem volt hajlandó részt venni, nagy megkönnyebbülésemre.

Kifelé menet csatlakozott Alice és Jasper is. Jake pedig már valóban ott várt az autómnál. Mint akit ágyúból lőttek ki, úgy rohantam a karjaiba.

– Mi történt? Jól vagy? Mit tettetek vele? – mordult Alice-re.

– Jake! Befejeznéd ezt kérlek! Nem tettek velem semmit, csak örülök, hogy épségben vagy. Egész nap attól rettegtem, hogy vámpírokra vadászol.

– Félted a kis kedvenceidet, mi? De nem kell aggódnod, amíg nem szegik meg a szerződést, nem bánthatjuk őket. – mondta gúnyosan. Én pedig már annyira fáradt voltam, hogy legszívesebben jól behúztam volna neki egyet.

– Befejeznéd már végre te idióta? Az eszedbe se jutott, hogy érted aggódtam, hiába mondta Alice, milyen erős vagy, én akkor is téged féltettelek, mert engem más nem érdekel. Mikor fogod fel végre? És most vigyél haza kérlek, fáradt vagyok és nincs erőm vezetni. – odaadtam neki a slusszkulcsot én pedig beültem az anyósülésre. Szó nélkül ült be mellém.

– Akkor később találkozunk? – dugta be Alice fejét az ablakon.

– Nagy baj lenne ha elnapolnánk a dolgot? Ne haragudj, de nagyon fáradt vagyok, elég rosszul aludtam az éjjel.

– Megértem. Persze, nem gond. Napoljuk el szombatra, rendben?

– Az szuper lesz. Köszi! Holnap találkozunk. – Jake begyújtotta a motort és elhajtottunk.

– Mit napoltatok el? – kérdezte végül, mikor már mind a ketten lenyugodtunk.

– Alice be akar mutatni a szüleiknek.

– Én ezt nem tartom jó ötletnek.

– Ne kezd, kérlek! – néztem rá esdeklően. – Még se menjünk még haza, inkább menjünk La Push-ba. – nem kellett kétszer kérni, az irányt Jake otthona felé vettük. Nem is tudom mikor jártam ott utoljára, de valahogy mindig megnyugtatott. Csöndes volt és nekem most erre volt szükségem. Azonban ekkor eszembe jutott, hogy ott a falka is és csak most ugrott be, hogy egyikőjüket sem ismerem ugyanis Jake nem mutatta be őket nekem. Eddig nem is gondoltam erre, csak most, hogy La Push felé tartottunk, mert mióta ilyen irányt vettek az események azóta nem is jártam náluk. És igazából csak most jöttem rá, hogy egyetlen alkalommal találkoztam a többiekkel és, hogy közülük is csak Sam nevével és személyével voltam tisztában. – Jake! Csak most gondoltam bele, hogy nem is ismerem a falkát. Senkit sem mutattál be nekem. Nem lesz gond, ha csak így beállítok?

– Mért lenne gond? Te a barátnőm vagy és ők ismernek téged. – mondta nemes egyszerűséggel. Na, ez is jól kezdődik, gondoltam magamban. És pont nem a legjobb pillanatomban kell úgy igazán megismernem őket, amikor inkább csak nyugalomra vágynék, semmi másra. De ilyen az én formám. Valójában nem bántam, hogy végre közelről is megszemlélhetem őket, csak tényleg oltárian fáradt voltam. Megpróbáltam az autóban egy kicsit szunyókálni, de mire elszenderedtem volna, a kocsi megállt és a motor éles zaja elhallgatott. – Itt is vagyunk. Pocsékul nézel ki. – emelte rám barna szemeit.

– Köszi! Ez megnyugtató. – ha még a pasim is rémesnek lát, akkor valóban nem nézhetek ki valami jól.

– Nem akarsz lepihenni egy kicsit? – minden vágyam ez volt, de próbáltam nem mutatni. Erősnek akartam látszani. Hirtelen éles vonyítást ütötte meg a fülem.

– Jól vagyok.

– Rendben. Akkor gyere! Megjöttek. – félelemmel telve szálltam ki a kocsiból. Vajon, mit fognak szólni hozzám?

– Á! Bella! Örülünk csajszi, hogy végre újra láthatunk téged immár teljes valónkban, Jake oldalán. – szólított meg egy számomra névről nem ismert személy, de felismertem az erdőben zajló eseményekből. Mindannyian fél pucérak voltak. Jake is szerintem csak miattam viselt normális ruházatot, meg, hogy a városban ne keltsen feltűnést.

– Ő itt Jared! – súgta Jake! – A csapat móka mestere.

– Bizony! Tiszteletére szépséges kisasszony! – hajolt meg, mint egy lovag. Tényleg nagyon mókás volt. Máris kedveltem.

– Talán most már Jake-nek is jobb kedve lesz. Az utóbbi időben elviselhetetlen volt.

– Bemutatom Embry-t.

– Örvendek! – nyújtatta a kezét és megpuszilta az enyémet, amikor viszonoztam a gesztust.

– Jake biztos nem mondta, de amikor farkas alakban vagyunk, halljuk egymás gondolatait. Így kommunikálunk egymással. – meglepetten néztem rá. – Gondoltam. Mesélt egyáltalán valamit? – megráztam a fejem.

– Nem nagyon. Azt mondta vannak dolgok, amiket nem mondhat el.

– Ő Quil.

– De most, hogy már lényegében mindent tudsz, hisz tudjuk, hogy tudod, Cullenék is beavattak a titkukba, így nem kell előtted titkolóznunk.

– Sam-et már ismered. – ő volt az egyetlen, akiről tényleg tudtam kicsoda.

– Sam! Én ezt nem tartom jó ötletnek. Még is csak vámpírokkal nyomul.

– Elég legyen Paul! Ő Jake barátnője, és mi ezt tiszteletben tartjuk és ehhez méltón bánunk vele. – mondta Sam ellenkezést nem tűrő hangon. Szóval ilyen, amikor az alfa utasítást ad? Erre gondolt Jake, amikor azt mondta az alfa parancsait szó szerint képtelenek megszegni?

– Én Paul-lal értek egyet. – ekkor vettem észre, hogy lány is van köztük. Ez lepett meg a legjobban. Jake nem említette, hogy lányok is lehetnek farkasok. – Ki tudja meddig lesz Jake barátnője, hisz mindannyian tudjuk, hogy ez bármelyik pillanatban megváltozhat, addig pedig bőven kiadhatja a titkainkat a vérszívó barátainak. – csak némán álltam. Torkomon akadtak a szavak.

– Az lehet. Azonban most ez a helyzet és erről nem nyitok vitát.

– Ő Leah! Sam régen vele járt, de ez hosszú történet.

– Én örülök, hogy itt vagy Bella! – ölelt meg egy lelkes kis-srác.

– Bemutatom Seth-et. Ő legfiatalabb falkatag.

– És a legokosabb, legerősebb, legszexisebb. – nevetett egy nagyot. Máris szimpatikus volt, ahogy mindenki.

– Micsoda? Majd adok én neked! – azzal elkezdtek játékosan birkózni. Mókás volt őket látni és öröm volt nézni, hogy Jake milyen önfeledt. Már rég nem láttam ilyennek.

– Menjünk be! – mondta Sam és mindenki a ház felé vette az irányt.

– Végre! Farkaséhes vagyok. – fakadt ki nevetve Jared.

– Akárcsak mi! Kár, hogy ma nélkülöznünk kell Emily főztjét. Ne értsd félre Jake, apád főztje is nagyon jó, de azért Emily-é az mégis más.

– Nem gond! Emily, Sam kedvese! – súgta menet közben. – Majd őt is megismerheted. De ne lepődj meg ha meglátod. Ugyanis egy nagy seb éktelenkedik az arcán. Sam egyszer képtelen volt magán uralkodni és Emily éppen a közelében volt. Meg is történt a baj. Sam ezt azóta sem tudja megbocsátani magának. – közben beértünk a házba, ahol megterített asztal fogadott minket. Most már értettem Jake miért félt annyira mikor együtt vagyunk. De én tudom, hogy képes magán uralkodni.

– Apukád tud mindenről? – ostobának éreztem ezt a kérdést.

– Persze. Nem is tudom mi lenne velem nélküle. A többieknek nehezebb, mert nekik titkolózniuk kell otthon. Ráadásul az apám a vének tanácsának a tagja. Ők mindent tudnak, ami a törzsben történik.

– Remélem éhesek vagytok! – mondta Billy a fiúkra nézve. – De kár is kérdezni, mert az lenne csoda ha nem lennétek azok. Isten hozott nálunk Bella! – mint egy jó háziasszony, olyan volt Jake apja. Mindenki az asztal köré telepedett és mohón falni kezdte az asztal közepére kikészített ételt.

Miután mindenki befejezte, a kanapé köré telepedtünk a jól lakottság érzésével terpeszkedtek el a fiúk, akik alig fértek el a kicsiny házikóban, akkorák voltak. Csak most tűnt fel, hogy Jake is mennyit változott mióta farkas lett. A testhőmérséklete jócskán megemelkedett és jó sokat nőtt is, valamint megizmosodott. Csodálkozva figyeltem apró mozdulatait, amire termete és ereje ellenére képes volt. Sokkal kecsesebb lett a mozgása, mint előtte volt. Most volt időm minden apróságot megfigyelni, amire eddig nem volt lehetőségem annak ellenére, hogy a barátnője vagyok, hisz vajmi keveset voltunk együtt mostanában. Ezért nem volt eddig alkalmam megismerni a falka többi tagját sem. De örültem, hogy erre ma sor kerülhetett és valahogy a fáradtságom is elmúlt. Élveztem a társaságukat, a csipkelődéseiket. Olyanok voltak akár a testvérek és úgyis viselkedtek egymással. Sokkal felszabadultabb volt a hangulat, feszélyezetlen, nem kellett minden egyes szavamra ügyelnem. Senki nem értette félre ha össze-vissza beszéltem csak jót nevettek rajta. Igazán kedveltem a társaságot.

– Örülök, hogy végre megismerhettelek titeket! – mondtam őszintén.

– Mi is örülünk csajszi! Jake máris sokkal vidámabb. – mondta Jared.

– Nekem ebből elég volt. – Leah fogta magát felállt és kiviharzott. El nem tudtam képzelni miért nem kedvel, hisz ne is ismer.

– Leah-nak mi baja van? Mintha nem kedvelne? – kérdeztem Jake-től.

– Nem veled van baja. Tudod a helyzetünk sokban emlékezteti őt a sajátjára. – Sam-re nézett, aki bólintott, hogy beavathat. – Tudod, Sam régen Leah-val járt, akit nagyon szeretett. De egyszer csak minden megváltozott, mikor átalakult. Senki nem volt, aki elmondta volna neki mi történt, egyedül volt. Hónapokra eltűnt, Leah pedig nagyon aggódott, nem tudta mi lehet vele. De szerette Leah-t, ezért úgy döntött visszatér. – itt egy kis szünetet tartott. Mindenki csöndben ült. Látszott rajtuk, hogy ismerik a történetet. – De aztán látogatóba érkezett Leah unokatestvére, Emily. – itt a lélegzetem is elakadt, hisz Sam mostani kedvesét is Emily-nek hívják. – Sam abban a pillanatban belevésődött, amint meglátta és nem tehetett mást, elhagyta Leah-t.

– Belevésődött? – értetlenül néztem rá.

– Igen. Az egy olyan erős érzés, hogy nem tehetsz ellene semmit. Egy láthatatlan kötelék, amit még a halál sem képes elszakítani. Ha belevésődsz valakibe, akkor csak őt látod, úgy szereted, ahogy senkit, bármire képes lennél érte, nem tudsz nélküle élni és ha távol kell lenned tőle, majd beleőrülsz a hiányába.

– És veled is megtörtént már? – kérdeztem izgatottan. De ő megrázta a fejét. Ettől kicsit szomorú lettem, de talán jobb is így, mert szeretem, de ezzel a bevésődéssel én nem biztos, hogy megtudnék békélni.

– Még nem! – éreztem, hogy nem mer a szemembe nézni, de értékeltem, hogy nem hazudik nekem. – De szeretlek, ez biztos és nagyon fontos vagy nekem. – kezdett heves magyarázkodásba.

– Tudom Jake! Ne aggódj! – csókot leheltem az ajkára. – De akkor honnan tudod mindezt?

– Gondolatolvasás! – ütögettem meg a fejét. – Mind benne élünk a Leah, Sam és Emily szerelmi háromszögben. Mióta Leah csatlakozott hozzánk kénytelenek vagyunk elviselni a Sam-et lehordó gondolatait. Mindig lepergeti előttünk mit érzett akkor, mit érez most és egyáltalán nem érdekli, hogy minket ez mennyire nem érdekel és hogy Sam mennyire bánja ezt az egészet.

– Akkor erre értette Leah, hogy ki tudja meddig leszek itt? – Jake megint csak bólintott.

– Semmi baj Jake! Megértem. Ezek olyan dolgok, amik ellen nem tehetsz semmit. Inkább élvezzük ameddig együtt vagyunk. – szorosan bújtam hozzá. El se tudtam képzelni mi lesz velem ha elveszítem Jake-t, főleg ha egy másik nő miatt, akit jobban fog nálam szeretni emiatt a bevésődés dolog miatt. Szerettem volna kiverni a fejemből és tényleg élvezni az együtt töltött időt, de nem ment.

– Ezek után hallja a törzs többi történetét is. – mondta Sam és erre átvette a szót Billy.

Beszélt arról, hogy kik voltak a törzs ősei, hogyan alakult ki és hogyan örökölték a gént. Beszélt a hidegekről és a harmadik feleségről és önfeláldozásáról, hogy megmentse férjét és népét a hideg asszony haragjától, aki végzett volna mindannyiukkal, hogy megbosszulja párja halálát. Az egész rettentő érdekes volt. Az összes történetet izgatottan ültem végig, annyira érdekfeszítőek voltak. Jake egy percre sem engedte el a kezemet és jó érzés volt, hogy most is itt van velem és ha nem is tudatosan, de vigyáz rám. Fejemet a vállára hajtottam. A fáradtság ismét elöntött. Billy épp befejezte utolsó történetét.

– Ideje elköszönnünk. – állt fel Sam. – Seth, keresd meg Leah-t. Ma este ő őrjáratozik Paul-lal és Jared-del. A többiek pihenhetnek. – adta ki utasításait. Seth azonnal el is tűnt. – Örülök, hogy ezt a napot velünk töltötted Bella. Legközelebb megismerkedhetnél Emily-vel is.

– Én is nagyon örülök Sam. Jó volt végre megismerni Jake társait. Így legalább nyugodt lehetek, hogy nincs egyedül.

– Ne aggódj Bella! Majd mi megvédjük a kis Jake-t. – ugratta Jared.

– Tudod te kit védjél meg! – mondta vidáman kedvesem is. Nehéz volt elhinni, hogy tényleg itt voltam közöttük. Amióta kiderültek ezek a titkok, Cullenéken kívül más szó nem igen esett köztünk, így most kifejezetten örültem, hogy mégis inkább idejöttem hazamenetel helyett. Otthon csak unatkoztam volna és rágódóm a megmásíthatatlan dolgokon és hülyeségeken töröm a fejem. Így legalább egy kis betekintést kaptam Jake világába.

– Elindultál már Jared? – kérdezte Sam.

– De még nem jött meg Leah. – próbálta kihúzni magát a csávából kevés sikerrel.

– Majd útközben találkoztok vele. Induljatok! – mire befejezte a mondatot már egyikük sem volt ott. – Jó éjt Billy és köszönjük a vendéglátást! Remélem hamarosan találkozunk Bella. – mindenki távozott, csak mi hárman maradtunk.

– Itt alszol Bella? – kérdezte Billy. Teljesen elvörösödtem.

– Nem, azt hiszem ideje hazamennem. – mondtam szégyenlősen. Jake csak jót mosolygott zavaromon, de nem próbált meg tartóztatni. – Haza viszel? Iszonyú fáradt vagyok. – ismét elemi erővel öntött el az egész nap rajtam lévő kimerültség a kialvatlanságtól.

– Persze. – elindultunk a kocsi felé. – Örülök, hogy itt voltál ma Bella és beavathattunk a dologba. Tudod ha bevésődünk valakibe, akkor előtte nem kell többé titkolóznunk. Sam Leah-nak nem mondhatta el mi van, de Emily-nek már igen. Ettől csak még dühösebb lett amikor az átváltozása után mindent megtudott. De én örülök, hogy velünk ez másképp van.

– Köszönöm Jake, hogy itt lehettem. – segített beülni. – Szeretlek! – de amint bent voltam, elnyomott az álom. Nem is vettem észre mikor parkoltunk le a házunk előtt. Anyáék biztos felébredtek a motor hangos robajára, ha már aludtak. De még nem lehetett olyan késő.

– Bella! Megjöttünk! Ébredj te kis álomszuszék! – megpuszilta a homlokomat.

– Mi történt? – kérdeztem álomittasan.

– Hazaértél. Akarod, hogy ölben vigyelek be?

– Jó lesz a saját lábam is. De te, hogy mész haza? – egy újabb hülye kérdés, hisz tudtam, hogy futva sokkal gyorsabb, mint bármilyen autóval és nem árt meg neki.

– Engem te csak ne félts! – lovagiasan kisegített az autóból. Magához húzott, jó szorosan átölelt és szenvedélyesen megcsókolt. – Köszönöm ezt a mai estét!

– Inkább én köszönöm neked. Attól féltem, hogy elveszítelek. De remélem, ha eljön az idő és az a bizonyos dolog közénk áll, akkor is barátok maradunk majd.

– Bella! Megígértem, hogy soha nem fogsz elveszíteni és ezt be is tartom. Vagy így, vagy úgy. – megint megcsókolt. – De most jobb ha bemész mielőtt apád kinéz, hogy hol maradsz ilyen sokáig. – a villanyok valóban égtek. Jól gondoltam, hogy még ébren lesznek. – Jó éjt! – és el is tűnt az éjszakában. Én meg elindultam befelé. De hátulról hideg kezek ragadtak meg. Rémülten fordultam meg és Edward sötét szemével találtam szembe magam.

– Te mit keresel itt? – néztem rá értetlenül és a fejemet hol rá, hol a bejárati ajtóra emeltem. Kezdett elnyúlni a kint tartózkodásom és ez hamarosan feltűnhet a szüleimnek.

– Tudod te min mentem keresztül? – kérdezte zihálva. – Nem sok kellett, hogy megszegjem miattad a szerződést. – ez igen csak meglepett.

– Nem volt semmi okod rá. Csak a barátommal töltöttem a délutánt és ehhez minden jogom meg volt. – vágtam vissza durcásan. Már megint nem értettem ezt az őrült viselkedést. Közben egész közel kerültünk egymáshoz. Ajkaink majdnem összeértek. Éreztem hűvös leheletét az arcomon.

– Alice nem tudta megmondani hol vagy, hogy jól vagy-e és élsz-e még. Egész nap itt vártalak, hogy meggyőződjek épségedről.

– Mondtam, hogy semmi okod nem volt rá. Alice tudta, hogy Jake-kel mentem, csak a farkasokat nem látja. Tudhatta, hogy nincs semmi bajom.

– Honnan tudta volna, hisz a farkasok kiszámíthatatlanok! – mélyen a szemembe nézett. Valós aggodalmat láttam benne. Hirtelen furcsa érzés kerített a hatalmába. Mi történik velem? Mi ez? Mért van Edward Cullen ilyen hatással rám? – Hát nem érted, hogy mit jelentesz nekem? – szomorúságot vettem ki a hangjából. – De hát honnan is tudhatnád. – mintha csak önmagához beszélt volna, de még mindig nem eresztett.

– Edward! Én ezt nem értem és lassan be kellene mennem mielőtt a szüleim kijönnek. – odabentről mocorgás hallatszott. Ha én hallottam, akkor biztos az ő figyelmét sem került el. Arra felé tekintettem. Hirtelen enyhült a szorítás, de mire visszanéztem, már nem volt sehol. Értetlenül álltam az események előtt. Agyszerűen nem tudtam hova tenni a dolgot. Edward egyre furcsábban viselkedett és ez nem hagyott nyugodni, de tudtam, hogy egyik családtagjától sem fogok egyenes választ kapni. Ekkor hirtelen kinyílt a bejárati ajtó és három fej jelent meg kíváncsian vizslatva a sötétséget, de amikor megláttak, felderült az arcuk.

– Még is mit csinálsz kinn már ilyen sokáig? – én a meglepetéstől szóhoz sem jutottam.