Részlet

Örömmel tapasztalom, hogy ezt az oldalamat sikeresebbnek könyvelhetem el, mint a többit, hisz ezt olvassák legtöbben érdeklődve. Azonban komit azt nem igen kapok. Gondoltam én is kihasználom azt, amit már a legtöbb oldalon tapasztaltam, hogy csak részletet tesznek fel az adott fejezetből és várják a komikat a folytatáshoz. Hát most én is ezt fogom csinálni. Ez itt csak nagyon rövid részlet, mert most maga a fejezet sem lett olyan hosszú, de aki mielőbb szeretné olvasni a folytatást, akkor az komizzon :) Várom a véleményeket! Köszi! Puszi mindenkinek!

Későn értem haza. Jacobbal még megnéztük a szikla tetején a naplementét és egész nap be nem állt a szánk. Már rég beszéltem ennyit, főleg úgy, hogy soha sem fogytunk ki a témából. Anya és apa meglepő módon nem várták meg, míg haza érek. Sötét volt az egész ház, mikor Jake ki tett a bejárati ajtó előtt.

−Jó éjt Bells! Hamarosan találkozunk. – sejtelmesen figyelte, míg kiszállok.

−Neked is jó éjt Jake! – amint becsuktam az ajtót, el is húzta a csíkot. A lakásban csönd honolt. Pedig azt hittem, csak úgy tesznek. Azonban anya és apa már aludt. Úgy látszik, ha Jacobbal vagyok, az nem zavarja őket. Ennek én nagyon is őrülök. Jake lett az itteni legjobb barátom. Így, ha akarják, ha nem, akkor is el kéne viselniük. De ez megkönnyíti a helyzetet. Lezuhanyoztam, majd gyorsan ágyba bújtam. Holnap suli. A mai nap után semmi kedvem visszatérni a szürke hétköznapokhoz. A most ért izgalmaktól sokáig nem bírtam elaludni.

Reggel az óra csörgésére ébredtem. Egyáltalán nem emlékszem, hogy beállítottam volna. Meg nem is igen volt rá eddig szükségem, hisz általában anya szokott kelteni. Most azonban nyoma se volt a szobában. Átsuhant az agyamon, talán valami baj van. Kipattantam az ágyból, szélsebesen felöltöztem, meg bedobáltam a cuccaim a táskába és már száguldottam lefelé a lépcsőn. Lent, mindent rendben találtam. Apa az újságját olvasgatta a reggelije mellett. Mióta rájött, nem fut el a rendőrőrse, azóta nem sietetett reggelente, bár így is előfordult, hogy a kötelessége miatt korábban kellett bemennie. Eddig ez egyetlen egyszer fordult elő, mivel csak egy hete lakunk itt. Anya pedig a tűzhelynél szorgoskodott.

−Á! Bella! Hogy aludtál? – hangjában kíváncsiság bujkált. De biztos nem az éjszakám érdekli. – Későn értél haza tegnap. – ez a kijelentés be is bizonyította.

−Sajnálom! Jakkel gyorsan repül az idő. – szerintem ez épp elég sejtelmes volt, hogy megdolgoztassa kis agyukat és még jobban elöntse őket a kíváncsiság, de többet nem vagyok hajlandó elmesélni. Túl jó volt a tegnapi nap, hogy ilyesmivel elrontsuk.

−Azt gondoltuk kicsim, - felelte apa – rég nem láttunk ilyennek, de – kezdte az atyai szigort. Komoran néztem rá. – hétköznap ez ne forduljon elő. – megkönnyebbültem. Már azt hittem egyáltalán nem fogja engedni a találkozást. Rá néztem az órára. Te jó ég! Rohannom kell.

−Mennem kell. – rohantam az ajtó felé. A végén elkések. Bár nem igazán érdekel az egész, de még se akarok késni.

−És a reggeli? – de már be is csukódott mögöttem az ajtó. Apa sietett utánam, hisz valakinek be kell vinnie, mivel még nincs saját autóm. Nyúzom is őket emiatt.